Orvosi vizsgálatok
Vércukor
A vérnyomásról
Vérnyomásmérés
Vérvizsgálatok
Labor normálértékek




Orvosi vizsgálatok

Rövid ismeretek az egyes vizsgáló eljárásokról, hogy tudjuk mi mire való, kevésbé legyen félelmetes és tudjuk, hogy mit várjunk tőlük.   

Régen a doktor bácsi csak a szemével, két kezével, "meghosszabbított" fülével vizsgálta betegeit, és mondott meg sok mindent, hogy mi zajlik a betegben. Néha még varázslónak is mondták. Titokzatos is volt, de ma a különféle vizsgálatok még misztikusabbá teszik a diagnosztikát. 

A vizsgálatokkal kapcsolatosan fontos tudni:
1. A biológiában semmi nem olyan egyszerű, hogy le lehessen fordítani néhány mondatra. Azaz egy vizsgálat eredménye alapján biztos diagnózist nem lehet és nem szabad fölállítani. Vannak döntő vizsgálatok, de ezek is csak a kísérők fényében azok.
2. Abból, hogy valamely vizsgálatot elvégeznek, ami valamilyen betegségben döntő lehet, nem következik, hogy akkor arról a betegségről van szó. Azaz nem kell mindjárt a legrosszabbra gondolni.
3. Bár a vizsgálatoknak van egy logikai sorrendje, mégis előfordul, hogy nem így követik egymást, legtöbbször kapacitáshiány miatt.
4. A vizsgálatok megismétlésének oka nem mindig bizalmatlanság. ("Egy vizsgálat nem vizsgálat.")
5. Vannak olyan vizsgálatok, amelyek csak speciális intézetben végezhetők el.

Amikor orvosi vizsgálatra kerülünk, akkor természetes, hogy az orvos megnéz, megtapogat, megkopogtat, meghallgat bennünket, ill. bizonyos testnyílásokba "betapint" vagy "benéz". Nem kell messzire menni gondolatban, csak a torok vizsgálatára gondoljunk. Ezek a vizsgálatok mind azon alapulnak, hogy a tapasztalati úton normálisnak ítélt képet hasonlítjuk össze az adott esetben látottakkal.

Komplikáltabb esetben az orvos vérvizsgálatokat kér. Ezek a vér alkotóelemeinek összetétel-változásairól adnak felvilágosítást. Így vizsgálják a vörösvértestek, fehérvérsejtek, vérlemezkék számát. Mérik a vörösvértestek süllyedésének gyorsaságát, amely bizonyos gyulladásos betegségek kapcsán fokozódhat. Vizsgálják a vérben jelen lévő egyéb alkotóelemek mennyiségét, amiből a vese, máj stb. működésére tudnak következtetni.

Az orvosok állandó törekvése az a természetes igény, hogy az elváltozásokat láthatóvá tegyék. Ebben a technika sietett segítségükre. Amióta egyre finomodnak ezek az ún. képalkotó eljárások, egyre tisztább, részletesebb és mélyebbre hatoló képet kaphatunk az élő szervezetekről.

Ezek közül a legrégebben ismertek a röntgenvizsgálatok. Ennek során a szervezet belsejében lévő elváltozásokat tudják megállapítani, az alapján, hogy egyes szövetek a környezetükhöz képest a sugarakból többet vagy kevesebbet nyelnek el. Így a csontok elváltozásait, idegen testeket, köveket lehet fölfedezni. A sugár ún. keménységének változtatásával már alkalmas a lágyabb szövetek vizsgálatára is. Bizonyos esetekben kontrasztanyagot adnak be, amely a lágyrészeket jobban kirajzolja, így az ott lévő elváltozások jobban megfigyelhetőek. Tovább finomítható az eljárás, ha rétegfelvételt készítenek, azaz különböző mélységig hatolnak el a röntgensugarakkal. Ennek legmodernebb változata a komputertomográfia. Azt tudjuk, hogy a röntgenvizsgálat kiválóan alkalmas a tüdőgyulladás vagy különböző törések diagnosztizálására.

A röntgenvizsgálatnak több hátránya van. Az egyik a sugárterhelés, amely a szervezetet éri. Bármilyen kicsiny is, mégsem teljesen veszélytelen. A másik hátránya, hogy ún. statikus, azaz álló képet ad, így a szerveket nem lehet működés közben vizsgálni. Ezt hivatott kiküszöbölni az átvilágítás, amely régebben még nagyobb sugárterheléssel járt, de ma a modern elektronika vívmányának köszönhetően a képerősítő eljárással ez nem számottevő. Ennek a vizsgálatnak a gyomor-bél betegségek, ill. a veseelváltozások, vizeletelfolyási zavarok láthatóvá tételében van nagy szerepe.

Ma már szinte mindennapos az ultrahangvizsgálat. Ez nem jár sugárterheléssel és működés közben tudja vizsgálni az egyes szerveket. Fájdalmatlan, akár többször is megismételhető. Kiválóan alkalmas a has és a szív vizsgálatára. Hátránya, hogy nem vizsgálható vele minden terület, például a koponya. A vizsgálat a szervek különböző ultrahang-visszaverő képességén alapul. A csontok ebből a szempontból a legsűrűbbek, ezért ezen nem tud a sugár áthatolni. Újszülött-, ill. kiscsecsemőkorban azonban még a nyitott varratokon keresztül be lehet "nézni" a koponyába, így alkalmas a korai agyi elváltozások kórismézésére. Ma már a korszerű készülékek adott esetben a felnőtt ember koponyán belüli viszonyainak vizsgálatára is alkalmasak. Egészen speciális lehetőséget ad az ultrahang a csont sűrűségének vizsgálatára, azaz a csontritkulás szűrésére.

A has vizsgálatakor az ultrahang jól kimutatja a nem oda illő elváltozásokat, így a köveket, a daganatokat. Van azonban nagyon is "odaillő elváltozás", amely szintén jól vizsgálható vele és ez a magzat. Még bizonyos fejlődési rendellenességek is fellelhetők ezzel a vizsgálattal. Még egyszer nyomatékosítani kell, éppen amiatt, hogy az ultrahangvizsgálat semmiféle veszélyt nem jelent a magzat számára.

Külön csoportba tartozik a szív ultrahangos vizsgálata. Ez a modern készülékek segítségével odáig fejlődött, hogy már az oxigénnel telített, ill. a telítetlen vért is el tudja választani egymástól. Pontosan mérhető és ellenőrizhető az áramlás. Megállapíthatóak a szűkületek, ill. záródási zavarok.

A kezdetben említett láthatóvá tételi törekvést nagyban segítette a röntgenvizsgálat kombinálása számítógéppel. Ezt az eljárást komputertomográfiának, angol rövidítéssel CT-nek hívják. Nagy előnye, hogy a röntgensugarakkal készült sorozatfelvételeket nem filmre vagy képernyőre viszik, hanem számítógépbe. A számítógép képes a különböző ún. szürkeségi fokokat jobban kirajzolni, így a részletek jobban láthatóvá válnak. Bár a test bármely részén alkalmazható, mégis elsődlegesen a lágyrészek, máj, lép, vese, tüdő, ill. a koponya, azaz az agy vizsgálatánál van nagy szerepe. Daganatos elváltozásokat viszonylag korai szakban lehet ezzel az eljárással kimutatni.

A sugárterhelést is el lehet kerülni, valamint még aprólékosabb képet kaphatunk a legmodernebb vizsgálati eljárás, a mágneses rezonancia vagy MR révén. Ebben az esetben egy mágneses mezőt térít el a vízmolekula és ennek alapján alakítja ki a számítógép a képet. A képalkotó eljárások mindegyikében az az érdekesség, hogy a sejtek, szervek víztartalma az, amely lehetővé teszi az egyes területek elkülönítését. Egyébként a mágneses rezonancia kérdéses esetekben indokolt a diagnózis finomítására.

Elsősorban a természetgyógyászat körében terjedt el mostanában a biorezonancia-vizsgálat. Ez is a szervezetben található, elsősorban vízmolekulák nem azonos rezgéséből adódó eltéréseket regisztrálja. Ennek pontos felmérése folyamatban van. De bizonyos esetekben már ma is segítséget jelenthet az elváltozás pontosabb elkülönítéséhez.

A képalkotó vizsgálatokról végül általánosságban el kell mondani, hogy ezek ún. noninvazív, azaz nem a bőr folytonosságának megszakításával járó eljárások. Általában a megfelelő helyen és időben alkalmazva elősegítik a diagnózis felállítását. Tudni kell még azonban, hogy minél modernebb az eljárás, annál drágább a készülék és annál drágább egy-egy vizsgálat. Többek között ezért is nem lehet és nem is érdemes mindenkinek MR-vizsgálatot végezni, pl. egy egyszerű tüdőgyulladás esetén.

dr. Somló Pál    (Patikamagazin)


Vércukor

Egyéb megnevezés:  Éhomi vércukorszint, Glükózszint
 
Célja: A vérben lévő glükóz (szőlőcukor) szintjének meghatározása. Felismerhető vele a cukorbetegség (diabétesz mellitusz), illetve ellenőrizhető vele a cukorbeteg vércukorszintje.

Általában szerepel a laboratóriumi rutinvizsgálatok közt.
 
Leírás: A vizsgálathoz vérvételre van szükség. Ehhez leültetik egy székre, karját szabaddá kell tennie. A felkarját egy gumiszalaggal elszorítják, ettől a gyűjtőerekben (vénákban) megszűnik a véráramlás, azok megtelnek vérrel, faluk kitágul, könnyebben szúrhatók. Arra is kérhetik, hogy többször egymás után szorítsa ökölbe a kezét. Ezáltal több vér áramlik a karjába, a vénái jobban feltelődnek. Általában a könyökhajlatban vagy a kézháton futó gyűjtőerek egyikét szúrják meg. A szúrás helyén lévő bőrfelületet lefertőtlenítik. Az egyszerhasználatos steril tűt vezetnek a vénába, és fecskendővel, vagy speciális, zárt rendszerű, vákumos vérvételi csővel leszívják a kellő mennyiségű vért. Ezt követően megkérik, hogy nyissa ki lassan az öklét, felengedik a felkarjára felhelyezett gumiszalagot, és a tűt kihúzzák a vénájából. A szúrás helyét leragasztják, és arra kérik, hogy pár percig nyomja a kötést a szúrás helyére, hogy mielőbb megszűnjön a vérzés.

A levett vért a laboratóriumban automata készülék vizsgálja.
 
Előkészítés: A vérvétel előtt legalább 6 órán át éhgyomorra kell maradni. Nem ehet, nem ihat semmit, még kávét sem.
 
Figyelem!: Ha a beteg vérzékenységben szenved vagy véralvadásgátló gyógyszert szed (pl. Syncumar), a vérvétel előtt feltétlenül közölje ezt orvosával. Ilyenkor a szokottnál erősebb, hosszabb ideig tartó vérzés léphet fel. A vérvételt követően perceken át nyomja türelmesen a gézt vagy papírvattát a szúrás helyére, így kisebb a bőralatti bevérzés kialakulásának esélye.
 
Jó, ha tudja: A táplálékkal elfogyasztott szénhidrátok jó része végül is glükózzá alakul. A feleslegben lévő glükóz glikogén (keményítő) formájában raktározódik a májban és a vázizmokban. Amikor a szervezetnek szüksége van szőlőcukorra, akkor a raktározott keményítő bomlik le glükózzá.

Míg a szövetek, sejtek jó része más tápanyagokat is képes lebontani, addig az agy és a vörösvértestek számára a szőlőcukor a kizárólagos energiaforrás.

A vércukorszint szabályozásában legfontosabb szerepet betöltő hormonok a vércukorszintet csökkentő inzulin és a vércukorszintet emelő glukagon. Mindkettőt a hasnyálmirigy termeli.

A vércukorszint a nap bármely szakában mérhető, de ha nem éhomra történik a vérvétel, akkor az eredményt befolyásolják az elfogyasztott étlek, italok, valamint a fizikai aktivitás.

A cukorbetegség népbetegségnek számít, nem megfelelően kezelt esetben évek alatt igen súlyos szív- és érrendszeri, idegrendszeri szövődmények, látásproblémák, vesebetegségek alakulhatnak ki, jórészt lappangva, szinte észrevétlenül.

(HáziPatika)


A vérnyomásról

A magas vérnyomás az eddig megismert leggyakoribb betegség az egész világon. Magyarország lakossága különösen veszélyeztetett, hiszen a felnõttek 15-20%-a, a 60 éven túliak több mint fele magasvérnyomásbetegségben szenved. Sokan nem is tudják, hogy vérnyomásuk kórosan magas.

1.    Mi a vérnyomás?
A vérnyomás az a nyomóerõ, amelyet a szív által pumpált vér az érfalra gyakorol. Szívünk percenként kb. 72szer húzódik össze, és egy összehúzódáskor kb. 80 ml vért présel az erekbe, amelyek behálózzák egész testüket. A vérnyomás felsõ, vagyis szisztolés értékét a szív összehúzódásakor mérhetjük. Összehúzódás után a szív egy pillanatra megpihen, elernyed, hogy mindjárt újra összehúzódhasson.
A vérnyomás alsó, vagyis diasztolés értékét a szív elernyedésekor mérhetjük, mivel ekkor is van vérkeringés és vérnyomás, csak kisebb, mint összehúzódáskor. A vér áramlása mindig folyamatos.

2.    Mennyi az ideális érték?
Ezen az orvosok régóta vitatkoztak, mígnem a Nemzetközi Hipertónia Társaság elhatározta, hogy 26 országban csaknem 20000 beteget fog megvizsgálni. A kutatás eredményét 1998. június 9én Amszterdamban hirdették ki.
Az optimális szisztolés nyomás átlagát: 138 Hgmmben, az optimális diasztolés nyomás átlagát: 83 Hgmmben határozták meg.
A vérnyomást higanymilliméterben mérjük, jele: "Hgmm", s azt jelzi, hogy a vér nyomása egy üvegcsõben lévõ higanyoszlopot hány milliméter magasra emel meg.
A meghatározott 138/83 Hgmmes vérnyomás azonban nem szentírás. El kell oszlatnom azt a téveszmét, amely sok emberben él ma is, miszerint a vérnyomásnak mindig és mindenkor az optimális értéken kell maradni. A vérnyomás egészséges emberekben is ingadozik. Más este és más reggel, kemény fizikai munkavégzés, pl. sport vagy szexuális tevékenység növeli a felsõ, szisztolés értéket. Feszült érzelmi állapot idején szintén emelkedik a vérnyomás, alvási nyugalomban viszont csökken. Az egészséges emberek emelkedett vagy csökkent vérnyomásértéke hamar, percek alatt visszaáll az eredeti értékre. A magasvérnyomásbetegségben szenvedõknél a vérnyomásemelkedés tartós marad.

3.    Mi történhet, ha nem kezeltetjük?

A néma gyilkos könyörtelen és alattomos. Elõfordulhat, hogy nem törõdünk vele, hiszen kezdetben észre sem vesszük, semmilyen panaszt nem okoz.
A magas vérnyomás a szem apró ereit tönkretéve látásromlást, vakságot okoz. Az agy finom érhálózatát tönkretéve agyvérzést, bénulást idézhet elõ. A magas vérnyomás halálos kísérõje a gyakori szívinfarktus. A vese érzékeny érhálózata sem bírja sokáig a magas nyomást, ezért veseelégtelenség és halál következhet be. Ezzel még nem is fejezhetõ be a felsorolás, meg sem említettem a kellemetlen szédüléseket, tarkótájéki fájdalmakat, szívszorítást és gyötrõ fejfájásokat!
 
4.    Megelõzhetõe a magasvérnyomásbetegség?

"Vajon megelõzhetõe a zivatar, ha kirándulni megyünk? Nem, de vihetünk magunkkal esernyõt, esõkabátot."
Számos jó tanácsot hallhatunk rádióban, TVben, újságokban, szinte már unjuk is õket. Véleményem szerint, ha ezeket a "jó tanácsokat" nem engedjük el a fülünk mellett igenis megelõzhetõ ez a betegség!
Nem gyõzzük hangsúlyozni az egészséges táplálkozás szerepét! A sok zsír és só emelheti a vérnyomást. Egy kis találékonysággal, némi elszántsággal a felesleges zsírés sófogyasztás elkerülhetõ.
Építsük be étrendünkbe a többszörösen telítetlen zsírsavak fogyasztását is, melyek számtalan fontos, a szervezet számára nélkülözhetetlen életfolyamatban játszanak szerepet. Nagy mennyiségben fordulnak elõ zöldségekben, növényi olajokban és húsokban. Az ún. omega 3 zsírsavak segítenek kivédeni a szív koszorúereinek elmeszesedését, csökkentik a vérnyomást, csökkentik a szervezet koleszterinszintjét. Az omega 3 zsírsavak legnagyobb mennyiségben a tengeri emlõsökben (fóka, bálna), halakban találhatók , így azokban a népcsoportokban, akik tengerek mellett élnek és táplálkozásukban tényleges szerepet játszanak a telítetlen lipidek, alacsonyabb százalékban mutattak ki kardiovaszkuláris tüneteket.
  • Fogyasszon alacsony zsírtartalmú ételeket, fõzzön növényi olajjal!
  • Fogyasszon több növényi rostot! (Friss gyümölcs, zöldség).
  • Kerülje a zsírban sülteket, fogyasszon inkább mikrohullámú sütõben elkészített, grillezett vagy rostonsülteket!
  • Ne fogyasszon nagyüzemi tenyésztett csirkét, borét ne egye meg!
  • Kerülje a magas koleszterintartalmú étkeket, mint a vörös húsokat, tojást, a teljes tejet és a sajtokat.
  • Nagyon kerülje a gyorséttermeket!
Természetesen csak mértékletességre szólítok fel mindenkit és nem teljes önmegtartóztatásra.

Ne szégyelljük, átolvasni az ún. "reformkonyha" típusú irodalmakat is. A só, a nátriumklorid (pontosabban a benne lévõ nátrium) emeli a vérnyomást. Kevesebb sóval íztelenebb lehet az étel, de más növényi fûszerrel adhatunk akár még finomabb zamatot is föztünknek.

A túlsúly mint mindennapos téma valósággal kézen fogva jár a magasvérnyomásbetegséggel. Már 5 kg fogyás is csökkenti a vérnyomást! A fogyókúrák számtalan módszerét nem kívánom részletezni a jelszó: "Egy kis elszántság!"

A rendszeres testmozgás csökkenti a magas vérnyomást. Tudatni szeretném mindenkivel, hogy a napi tevékenységünk ebbõl a szempontból nem "rendszeres testmozgás". A magas vérnyomást nem érdekli, ha valaki minden reggel sietve kel fel, gyorsan öltözik, rohan a munkába, lépcsõzik a hivatalban, szalad haza, a konyhában egész este végzi a dolgát. Rendszeres mozgást csak az úszás, kerékpározás, kocogás vagy bármely sport jelent, még ha csak napi fél órán át gyakoroljuk is.

A napi stressz magasvérnyomásbetegséget okoz és tarthat fenn. A stressz a szívet is megterheli. Tanácsom egyszerû: Mérje fel pontosan fizikai, és szellemi erejét, és ha ezzel elkészült, utána soha senkinek ne tegyen erején felüli ígéretet. Gondolja ezt át és nyugodtabb lesz!

A dohányzás nemcsak, hogy emeli a vérnyomást, de közvetlenül is károsítja az amúgy is igénybe vett ereinket és szívünket. Szokjon le róla egészen vagy felezze meg napi adagját. Miért is ne?

A túl sok koffein és teofillin (kávé, tea, egyes üdítõk) szintén emelik a vérnyomást, az alkohol úgyszintén. Fontos tehát a mértékletesség!

5.    Ha az orvos mégis betegséget állapít meg…
Néha az életmódbeli megtartóztatások és változások nem elegendõek a magas vérnyomás megelõzéséhez. Ha ezek ellenére orvosa többször mér önnél magasabb vérnyomásértékeket, szükség lehet valamely gyógyszer szedésére. Ma már olyan modern, hosszúhatású gyógyszereink vannak, hogy néha elég a kezeléshez napi egyetlen gyógyszert bevenni. Lehet, hogy valakinek a gyógyszert élete végéig kell használnia. Minden esetben nagy bizalommal forduljon orvosához, kérje ki mindenkor tanácsát.

A magas vérnyomás kezelése mindig folyamatos, hosszú ideig tartó, állandó odafigyelést igénylõ feladat.

Felhívjuk a figyelmet egy gyakori hibára, tévedésre. Sokan vásárolnak már vérnyomásmérõ eszközöket, melyeket léptennyomon maguknál hordanak, és amikor kedvük van, megmérik a vérnyomásukat, esetleg még a szomszédét is. Amikor a normálistól eltérõ vérnyomást mérnek, hirtelen megijednek, hogy nagy baj van. Szokás ilyenkor gyorsan bekapni egy vérnyomáscsökkentõ tablettát, ami helytelen és veszélyes! Az egyszeri vérnyomásmérés nem mérés! Sem magasabb érték, sem alacsonyabb érték esetén ne változtassunk az orvos által elõírt gyógyszerezésen. Inkább mérjük meg többször vérnyomásunkat, jegyezzük ezt fel, és az orvosunkkal együtt értékeljük ki az eredményt.

Mindenkinek azt tanácsolom, hogy ismét olvassa el és próbálja betartani azt a néhány közhelynek számító jó tanácsot az életmóddal kapcsolatban, akkor talán nem is kell annyira félnünk a "néma gyilkostól".


Szerző: Dr. Kovács Sándor
háziorvostan szakorvosa
(Vital)



Vérnyomásmérés

Célja: A verőeres (artériás) vérnyomás (a vér érfalra gyakorolt nyomásának) vizsgálata. Hozzátartozik az általános orvosi vizsgálathoz. A beállított vérnyomáscsökkentő kezelés hatásossága is ellenőrizhető vele. 

Leírás: Szabályszerűen minden ruhát el kell távolítani a páciens alátámasztott, a szív szintjébe felemelt karjáról. A vérnyomásmérő mandzsettáját körbetekerik a felkarján. A sztetoszkópot (fonendoszkóp, "hallgató") a karját ellátó verőér fölé helyezik a könyökárokba, és a vérnyomásmérő mandzsettát gyorsan felfújják, mintegy 30 Hgmm-rel magasabb nyomásúra, mint ami a páciens várható vérnyomása. A mandzsettát ezután lassan, másodpercenként 2-3 Hgmm-es sebességgel leengedik, miközben az áramló vér által keltett hangokat hallgatják. A hangok megjelenése az ún. szisztolés (a vérnyomásérték első száma, a "per" előtti érték), míg azok eltűnése az ún. diasztolés vérnyomás értéke (a vérnyomásérték második száma, a "per" utáni érték).

Előkészítés: A vizsgált személynek a vérnyomásmérést megelőző fél órában kerülnie kell a testmozgást, az étkezést, a dohányzást, a kávé-, a tea- és az alkoholfogyasztást.  Az orvosi rendelőben nehezen megvalósítható, de otthon a helyiségnek, ahol a vérnyomásmérés zajlik, kellemesen melegnek, csendesnek kell lennie, és lehetővé kell tenni, hogy a beteg legalább 5 percig kényelmesen, a hátát megtámasztva ülhessen és pihenhessen egy széken.  A karizmait el kell lazítania, és azt a karját, amelyen a mérés történik majd, a szívével egy magasságba kell felemelnie és alátámasztania, pl. egy asztalon.  A beteg a gyógyszereit a szokott módon szedje.  

Figyelem!: Ha a gyógyszereit a beteg netán nem az előírás szerint szedi, ne szedje a vizsgálat napján se másként! Nemcsak az orvosát, saját magát is becsapja, ha nem a tényleges gyógyszerelés melletti értékeket méri a készülék.  Ha otthon, saját magának méri valaki a vérnyomását, automata vagy félautomata készülékkel, fontos, hogy pontosan ismerje, hogyan kell a készülékét használnia: hogyan kell felvennie a mandzsettát, hol van benne az érzékelő, és hova kell azt a felkarján helyeznie.  

Jó, ha tudja: Az ember vérnyomása többek között a légzéstől, az érzelmektől, a testmozgástól, az étkezéstől, dohányzástól, alkoholtól, a hőmérséklettől, a húgyhólyag feszülésétől, fájdalomtól és bizonyos gyógyszerektől függően percről-percre változik. Ezt befolyásolja még az életkor és a huszonnégy órás napi ritmus, valamint a vérnyomásmérés körülményei is, pl. az ún. "fehérköpeny hipertónia". Befolyásolják továbbá olyan testi adottságok, mint az elhízás, vagy egyes betegségek, melyek megváltoztathatják a vérnyomást, vagy nehézzé, esetleg pontatlanná teszik a mérést.  A mandzsetta, amit a felkar köré kell tekerni, nem nyújtható textíliából készül, és egy felfújható gumipárnát borít. A kar köré legtöbbször tépőzárral lehet rögzíteni. A túl kicsi gumipárnával kórosan magas, a túl naggyal kórosan alacsony vérnyomásértéket lehet mérni.  A felnőttek számára ajánlott gumipárna szélességének 13-15 cm-nek, míg hosszának 30Ó35 cm-nek kell lennie, hogy körülérjen egy átlagos felkart. Vastag felkarhoz nagyobb, vékony vagy gyermekkarhoz kisebb mandzsetta szükséges.  Ideális esetben a legelső vérnyomásméréskor mindkét felkaron elvégzik a vizsgálatot, majd a továbbiakban azon a karon mérik a vérnyomást, amelyiken a magasabb értéket mérték először.  Megismételt mérés esetén az egymást követő mérések között legalább 2 perc szünetnek kell eltelnie.  A köztudatban elterjedt nézettel szemben a "per" érték nem a pulzusszám.  

Veszélye: Veszélytelen vizsgálat.  

Fájdalom: Nem fájdalmas vizsgálat. A felfújt mandzsetta kellemetlenül szoríthatja a karját.  

Lelet: Normális esetben a vérnyomása az élettani határértékek között mozog. Egy mérés eredménye alapján nem lehet azt mondani, hogy valakinek magasvérnyomás-betegsége van. Kategória Szisztolés vérnyomás (Hgmm) Diasztolés vérnyomás (Hgmm)  Optimális <120 <80  Normális <130 <85  Magas-normális 130-139 85-89  I-fokú hipertónia (enyhe) 140-159 90-99  Alcsoport: borderline (határérték) 140-149 90-94  II-fokú hipertónia (közepes) 160-179 100-109  III-fokú hipertónia (súlyos) >=180 >=110  Izolált szisztolés hipertónia >=140 <90  Alcsoport: borderline (határérték) 140-149 <90    *Ezt az osztályozást a WHO 1999-ben határozta meg, és alapjában véve a 6th Report of the Joint National Committee által 1997-ben adott definíciót és klasszifikációt követi.

(HáziPatika)



Vérvizsgálatok

A beteg közvetlen megfigyelésén, kikérdezésén túl az egyik leggyakoribb diagnosztikus eljárás a vér vizsgálata.    

A vért vagy a vénából (könyök, kézfej stb.) vagy az ujjbegyből nyerik. A régebbi technikák viszonylag nagy mennyiségű vérrel dolgoztak, de a modern gépek már lehetővé teszik, hogy kisebb mennyiség levételével is teljes körű kivizsgálást tudjanak elvégezni. 

A levett vérből leggyakrabban a következő vizsgálatokat végzik el:

1. Vörösvértestek száma, ill. a vörösvértestekben található hemoglobin mennyisége, ill. a vörösvértestek térfogatának mennyisége. Mindhárom vizsgálati módszer a vörösvértest mennyiségére, azaz az esetleges vérszegénység fokára enged következtetni. A sejtszám számolása a legmegbízhatatlanabb, ezért ennek a vizsgálatnak inkább csak tájékoztató jellege van. A modern gépek ezt automatikusan számolják, a fentiekből következően inkább csak "mutatóba". Ezek a vizsgálatok egyébként is csak olyan megközelítő tájékoztatást adnak, amely alapján további vizsgálatokkal kell eldönteni a vérszegénység hátterét, a talált elváltozások okát. A vérszegénység okának felderítésére a fentiekből különböző számításokat végeznek, ezek a vörösvértestek térfogatát, az egy vörösvértestben foglalt hemoglobin mennyiségét, ill. koncentrációját adják meg.

2. Fehérvérsejtek számának meghatározása. Szintén elsődleges tájékoztatást nyújt, alapvetően a gyulladásos folyamatok nyomon követésére alkalmas.

3. A fehérvérsejtek abszolút számának meghatározása mellett vizsgálják azok összetételét. Szemben az "egyforma" vörösvértestekkel, a fehérvérsejtek különbözőek. Az úgynevezett granulocyták megszaporodása gennyes, gyulladásos, azaz bakteriális eredetű betegségre utal, míg a lymphocyták számának növekedése inkább vírusos fertőzés eredménye. A fiatal alakok megszaporodása nagyobb fokú fertőzöttségre, míg ezek között éretlen, esetleges kóros alakok megjelenése rosszindulatú, leukémiás megbetegedésre utalhat.

4. Mindig elvégzett vizsgálat a vörösvértest-süllyedés vizsgálata. Ebben az esetben a vér alakos elemeinek (vörösvértest, fehérvérsejt stb.) és a plazmának az elválasztódási sebességét vizsgálják. A gyorsult vörösvértest-süllyedés valamilyen gyulladásos betegség fennállására utalhat. Megbízhatósága jó, de csak tájékoztató jellegű felvilágosítást tud adni.

5. Bizonyos betegségekben és betegeknél érdekes a vérlemezkék számának meghatározása, azaz a thrombocytaszám mérése. Ennek megfogyatkozása indokolhatja egyes vérzéses tünetek megjelenését. Újszülöttkorban fertőzés fennállására utalhat a számuk növekedése.

6. A vérszegénység okai sokfélék lehetnek, ennek tisztázására, mint említettem, további vizsgálatok szükségesek, a tájékoztató jellegű hemoglobinnal és csatlakozó vizsgálatokkal szemben. A vashiány igazolására szérumvas, a szérumfehérjék vaskötő kapacitásának és mostanában a módszerek fejlődésével, a kötőfehérjék mennyiségének mérésével lehet pontosabb eredményekhez jutni. Ezek ismeretében a kezelés is pontosabbá tehető.

Az említett, általánosan elfogadott és gyakorta végzett vizsgálatok mellett még többféle vérvizsgálat ismert, amelyeket már célzottan végeznek el. Ezekből néhányat ismertetek, mert ritkaságuk folytán egyesek megismerése felesleges is. Ezek a vizsgálatok:

1. Elektrolitvizsgálatok. Ebbe a csoportba a szervezet igen fontos összetevőit vizsgáló eljárások sora tartozik. Ennek kapcsán megállapítjuk, hogy nátrium, kálium, kalcium, foszfor stb. megfelelő mennyiségben található-e a szervezetben. Eltérésük többféle betegségre utalhat, de leginkább általánosságban az mondható, hogy a vese, a máj és az anyagcsere különböző eltéréseiről, ill. hormonális problémákról adnak felvilágosítást. Különleges helyet foglalnak el bizonyos elektrolitok, amelyeknek a jelenléte nem egyszerűen kóros folyamatra, hanem mérgezésre utalhat. Ilyen pl. a jól ismert ólom.

2. A vese működésének vizsgálata a vérből. Mint tudjuk, a vese a kiválasztás szerve. Működésének zavara esetén mérgező anyagok szaporodhatnak fel a vérben. Ezek az anyagok általában normálisan is megtalálhatóak szervezetünkben, a vesebetegségek kapcsán azonban kórosan fölszaporodnak. Ilyen vizsgálatok: urea-nitrogén vagy karbamid-nitrogén és a kreatinin.

3. A máj működésének vizsgálatára szolgáló vérvizsgálatok. A máj működési zavara esetén szintén mérgező anyagok szaporodhatnak fel szervezetünkben. Megjelennek olyan enzimek, amelyek csak a máj sejtjeiben találhatóak. Ilyen pl. a laktát-dehidrogenáz. Ezek az enzimek más sejtek, pl. a szívizomzat károsodásakor is bejuthatnak a vérbe, ezért ekkor is megemelkedik mennyiségük. A máj másik nagyon fontos funkciója többek között a vörösvértestek szétesése következtében keletkezett festékanyagok eltávolítása a szervezetből. Amennyiben ezek mennyisége túlhaladja a máj kiválasztó kapacitásának határát, azaz túl sok keletkezik belőle vagy a májsejt működése nem tökéletes, akkor ezek mennyisége is emelkedik a vérben. Ezt a bilirubinszint mérésével tudjuk vizsgálni. Különleges és igen jelentős alkalma a bilirubinszint emelkedésének az újszülöttkor, amikor az éretlenebb májműködés nagyobb mennyiség megjelenésével társul. Ehhez gyakran még kóros folyamatok is kapcsolódhatnak, mint pl. a fertőzés, amely az állapotot rontja.

4. Különleges vizsgálati csoportot képeznek a manapság sokszor emlegetett koleszterinvizsgálatok és a vérzsírok vizsgálata. Ezek nagyon fontos felvilágosítást adhatnak a páciens ereinek állapotát illetően. Sajnos sokszor túlbecsülik a koleszterin értékét, és nem veszik figyelembe, hogy nem az egyedüli döntő tényező a vér zsíranyagcseréjében. Általában sokkal fontosabb a különböző zsírok arányainak az ismerete.

5. Végül, de nem utolsósorban kell még szólnom a jól ismert vércukorvizsgálatról. Mindenki hallott már a cukorbetegségről, amelynek lényege, hogy a szabályozó inzulin csökkent, ill. hiányos mivolta miatt jön létre. Ilyenkor a vér cukorszintjére ható, egyéb hormonok túlsúlya dominál, ezért a cukorszint megemelkedik a vérben, az anyagcsere általános működésének zavarát okozva. Ehhez csatlakozóan még a vér vegyhatását is vizsgáljuk, amely a nem kielégítő zsírégetés miatt megváltozhat és toxikus anyagok felszaporodásához vezethet.

6. Van még egy vérvizsgálati csoport, amelyről úgy érzem, érdemes szólni. Ez a vérgázok vizsgálata. Leggyakrabban az intenzív osztályon ápolt betegeknél nézik, de fontos az ismerete minden súlyos, akut és néhány, a szívvel és a tüdővel összefüggő betegségben. 

E vizsgálat során a beteg vérének oxigénnel való telítettségét, a szén-dioxid mennyiségét, valamint az ezek eltérésének kiegyenlítésére szolgáló anyagtartalékok mennyiségét ellenőrzik. 

Nagyon fontos ennek kapcsán a vér oxigéntelítettségének ellenőrzése. Ma már a folyamatos ellenőrzésre szerencsére rendelkezésre áll olyan eszköz, amely ezt a paramétert a bőrön keresztül, szúrás nélkül, folyamatosan kontrollálni képes.

7. Úgy gondolom, hogy még egy fontos csoportról kell beszélnünk, amelyek bizonyos fokig különböznek egymástól, mégis egy körbe vonhatóak, mert a magzat, ill. az újszülött egészséges fejlődéséhez járulhatnak hozzá. Ezek a vizsgálatok az ún. szűrővizsgálatok.

Az első szűrővizsgálat, amelyen a magzat - természetesen az anyán "keresztül" - átesik, az anyai alfa-fötoprotein vizsgálata. Ennek emelkedése utalhat a magzat bizonyos károsodására.

A már megszületett babát vetik azután alá a phenylketonuria, galaktozémia, pajzsmirigyhormon-működési zavar kiszűrését szolgáló vizsgálatnak. Ezzel több tartós, súlyos következményekkel járó betegségcsoport kiküszöbölhető.

dr. Somló Pál 
(Patikamagazin) 


LABOR NORMÁLÉRTÉKEK

Fehérvérsejt: 5.008.00G/l

Vörösvésejt: 4.206.30T/l
Hemoglobin: 120.00180.00g/l
Hematokrit: 0.380.54l/l
MCV: 80.00101.00fl
MCH: 27.0034.00pg
MCHC: 315.00360.00g/l
Thrombocita: 140.00440.00G/l
Pálcika: 0.002.00%
Eosinophil: 0.005.00%
Lebenyes: 60.0070.00%
Lymphocita: 20.0030.00%
Monocita: 2.006.00%
Prothrombin: 70.00120.00%
INR0: .901.32
APTI: 25.0037.00sec
AT III: 85.00115.00%
Fibrinogen: 2.004.50g/l
V.faktor: 70.00150.00%
VII.faktor: 70.00150.00%
X.faktor: 70.00150.00%
CRP: 0.0010.00mg/l
Procalcitonin: 0.000.50ng/l
Osmolaritás: 560.00595.00mK
Vércukor: 3.905.80mmol/l
Koleszterin: 3.106.20mmol/l
Triglicerid: 0.401.85mmol/l
Karbamid: 1.008.00mmol/l
Kreatinin: 53.00115.00umol/l
Húgysav: 150.00417.00umol/l
Bilirubin: 1.7020.50umol/l
Dir.bilirubin: 0.005.00umol/l
Összfehérje: 60.0080.00g/l
Albumin: 38.0054.00g/l
Alk.foszfatáz: 98.00279.00U/l
GOT: 1.0046.00U/l
GPT: 1.0040.00U/l
GGT: 1.0050.00U/l
Kolineszteáz: 5400.0013200.00U/l
Ammonia: 11.2048.20umol/l
Laktát: 0.652.44mmol/l
Amiláz: 12.0087.00U/l
Lipáz: 10.0065.00U/l
LDH: 200.00460.00U/l
CK: 10.0050.00U/l
Nátrium: 135.00148.00mmol/l
Kálium: 3.605.50mmol/l
Klorid: 96.00106.00mmol/l
Kálcium: 2.252.61mmol/l
Foszfor: 0.801.60mmol/l
Magnézium: 0.701.25mmol/l
Bikarbonát: 22.0028.00mmol/l
ADH: 7.00ng/l